Régóta szerettem volna blogot írni, de valamiért csak most jött el az ideje. Érdekes "véletlen" ez a valami. "Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit" Zsoltárok Könyve 37:4 Hogy miként jön ide ez az idézet?
Úgy, hogy ez is egy olyan dolog, amit csak szerettem volna, de nem tettem érte semmit :) És mégis megkaptam. Szerettem volna blogot, szerettem volna írni, szerettem volna másokkal megosztani a gondolataimat, már ha vannak. De nem vettem a fáradságot, hogy utána nézzek, sablont válasszak pepecseljek a beállításokkal. Ezzel egyidejűleg volt még más "álmom" is.
Szerettem volna résztvállalni a Hit Gyülekezetében valamilyen formában, ezt kértem is a mindenhatótól. De még nincs vége a kéréseknek. Jó lett volna ha ez részvállalás ismerősök között történik, mert úgy azért mégis egyszerűbb beilleszkedni valahova, már van ott egy barát. Erre egyszer csak jött a csoda, mások hívhatják véletlennek, vagy aminek akarják.
Létrehozott néhány aktív, sportolni szerető ember egy kerékpáros klubbot a Gyülekezeten belül...és én ennek részese lehetek... Így egycsapásra minden szavakba nem öntött kívánságom teljesült. Véletlen. Hümmm... Egy olyan kezdeményezésben vállalhatok szerepet, amihez kicsit értek, részese vagyok. Ez a kerékpározás. Mindezt azok között az emberek között akiket ismerek a gyüliből, konkrétan egy személyes jó barátom invitált ebbe a körbe, ahol csak fejlődhetek, mind szellemileg, mind mint ember.
Tárhelyet kaptam, és lehetőséget. Bizalmat, hogy méltón hirdethetem azt amit sajnos sokan elítélnek. Mindentől félünk, amit nem ismerünk. Ezúton is szeretném megköszönni a Hit Gyülekezetének a lehetőséget és a segítséget. Zárszóként egy klasszikus filmből szeretnék idézni: "This is the beginning of a beautiful friendship..." :D