Csináltam már életemben sok badarságot. Gyerekkoromban a nyaralónk teraszáról ugráltam az unokatesómmal a ház mellett lévő sóder kupacra, egy vakond irtó füstbomba miatt majd nem felégettem egy kisebb mezőt, a házi készítésű tutajom a Tisza közepén elsüllyedt, persze velem a fedélzeten, az egyik esti szalonnasütéshez a száraz faágakat apu evezőjével (ami számára emlék volt és már vagy 20 éve használta) vertem le az fáról, de az evező bizonyult gyengébbnek és halk reccsenéssel derékba törtem pályafutását. És még sorolhatnám, hogy mennyi butaságot követtem már el életemben. De hogy hajnali 3kor felkeljek azért, hogy utána 216km-t tekerjek, így visszagondolva Top 10-es…

Szóval szól az óra! Egész frissen ébredtem, bár csak 5 órát sikerült aludni. Gyors pakolás és Irány a Hit Park, ahol átpakoltunk Sanyi kocsijába és már indultunk is a célállomás felé. Keszthelyi kollégiumhoz érkezve elég nagy nyüzsgés volt, mivel mindenki indult haza a konferencia végeztével, mi is e célból jöttünk, csak mi önerőből terveztük a haza jutást. Öltözés, kulacsok megtöltése, közös fotó és már indultunk is az útnak, szám szerint 13-an. A Túrát Tar Imi vezette, új útvonalon, mert az utolsó pillanatban leszavaztuk az északi parti nyomvonalat a sok emelkedő miatt. Volt velünk még három kísérő kocsi, ha esetleg valaki nem bírná a távot, vagy esetleg valami baj történne. Így biztonságban érezhettük magunkat, elöl autó, hátul szintén. Míg beértünk a nyugis 7-es főútra, addig okoztunk némi fennakadást a közlekedésben, de csak egy folyamatosan dudáló emberrel találkoztunk. Azért még is csak javul a morál…  :) Laza 22-25km/h sebességgel haladtunk, minden probléma nélkül. Siófok előtt elkezdett unatkozni a társaság edzettebb fele és „Táblahajrákkal” kezdte magát szórakoztatni. Minden város előtt van egy közigazgatási határ, amit a város nevével jeleznek. Ezek a célpontjaink, azé a tábla, aki először halad el mellette. A táv hossza miatt csak a nagyobb városok tábláit értékeltük és mozdultunk rá. Ezeknél a hajráknál nem csak az erő számít, hanem a szemfülesség és a taktika is. Siófokot nekem sikerült megnyernem. Díjam a szokásos: egy jégkrém, amit a Sanyi fizet :D Csapatunk úgy 30km-ként állt meg pihenni, enni-inni egy picit. Túl sok időt nem tölthettünk lazítással, mert különben sosem értünk volna haza. Általában benzinkúton álltunk meg, mert ott volt lehetőség vásárlásra. A következő nagyobb tábla Székesfehérvár volt. Vili indított egy támadást a tábla előtt úgy 13km-rel, de senkinek nem volt kedve mozdulni rá. Amikor már Vilit alig lehetett látni, Samuval megbeszéltük, hogy utolérjük. Iszonyatos csapatásba kezdtünk, szinte végig 35-40km/h sebességgel mentünk és folyamatosan váltottuk egymást. Noémi is elindult velünk, jó darabig bírta is a tempót, de valahol leakadt rólunk. Aztán feltűnt a távolból egy tábla, ekkor Vili már 10-15m-re lehetett tőlünk, Samu oda lépett neki és utolérte. Mind a ketten azt hitték, hogy ez a fehérvári tábla lesz, de benézték, mert Kőszárhegy volt :D Innentől hárman haladtunk elég jó tempóban, a Szabadbattyán táblára nem indultunk meg, arra oda figyeltünk. Aztán közeledett a következő nagyváros. Én álltam elöl, mögöttem Vili, majd Samu. Egy felüljárón keresztül érkeztünk a városba, amely tetejéről megláttam a tábla szélét. Nem akartam azonnal indulni, a többiek úgy is mögöttem, nem láthatták azt, amit én. A lejtőn fokozatosan emeltem a sebességem, mint ha csak simán gyorsulnék, de én már tudtam… :P Majd hirtelen robbantottam, Samu beragadt Vili mögé, aki nem tudta átvenni a ritmusváltásom így sikerült becserkésznem a Székesfehérvár táblát is. Két jégkrém! Egy benzinkúton vártuk be a többieket, itt is kaptam meg a díjamat. Az egyiket Zsókának, a másikat Noncsinak ajánlottam fel  :) Innen jött az út nehezebb fele, egyrészt, mert mát jó néhány km volt a lábunkban, másrészt, most kezdődtek az emelkedők. A következő állomásaink Lovasberény, Alcsútdoboz, Etyek, Biatorbágy, Budaörs és a főváros volt. Biatorbágyig lazáztam, segítettem hátuk a gyengébbeknek. De mint kiderült ők segítettek nekünk… Itt is bevártuk egymást, majd Erzsinek itt befejeződött a túra, mivel lakhelye miatt nem lett volna értelme betekerni a Hit Parkba, így Nelli haza kocsikázta. Tovább indulva Budaörs következett, Samu, Vili és én ismét megindultunk. Eszeveszett tempót diktáltunk, néhol 40-50km/h körüli volt a sebességünk. Beérve Budaörsre egy emelkedőn leszakadt a két ifjú titán, ezért lassítottam és bevártam őket, elvégre egy csapat vagyunk :) és folytattuk küzdelmünket a tábláért melynek neve: Budapest. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy hol is van a tábla, elég sokat dolgoztam erre felé, de nem tudtam beazonosítani a helyét. Egy emelkedőn leszakítottuk Vilit, így Samuval voltunk már csak versenyben, de ő látta meg előbb a táblát… és meg is nyerte.

A többieket bevártuk a közeli benzinkútnál, majd nyugodt tempóban immár együtt folytattuk utunkat a cél felé. Besötétedett mire a Gergely utcához értünk, komótosan haladunk el a higanygőzlámpák sárgás fénye alatt, melyben felcsillantak a „hősök” fáradt szemei. Ahogy befordultunk a Hit Park kapuján rögtönzött szurkolótáborunk nagy-nagy ovációval fogadott bennünket. Beérkezésünk után tettünk egy tiszteletkört a parkban, majd gratuláltunk egymásnak. Aminek nagyon örültem, az a két darab 45-cmes meglepetés pizza volt. Nem tartott sokáig… Nagyon köszönöm ez úton is! Nagyon sok élménnyel gazdagodtam, életem egyik legjobb napja volt. Nagy áldás volt ezekkel az emberekkel egy napot eltölteni, bringázva, nevetve, egymást segítve. Tudva, hogy bármilyen körülmények között számíthatok mindenkire. Különösképp nagyra becsülöm azokat, akik nem bringáznak rendszeresen, csak most ismerkednek ezzel a sporttal és még is végig csinálták. Minden elismerésem! Amit sajnálok, hogy Zsóka nem tudta végig csinálni a térd fájdalmai miatt. Túl lett terhelve az elmúlt két hónapban, nem figyeltünk oda eléggé. Sajnálom! :( Majd jövőre… :) Remélem a 2012-es Keszthely-Budapest túrán többen részt fognak venni. Nem kell megriadni a távtól, együtt minden legyőzhető…