a
Tavasz váró
Az időjárás eddig nem volt túl kegyes a szabadban sportolni szeretőkhöz. A tavasz néhányszor már próbált kibújni a hótakaró alól, de ahogy kidugta a fejét, egyből kapott még egy adag havat. Március végén 15cm hó, nem éppen az ideális kerékpár sportokhoz.
Aztán jött a húsvét és vele néhány szabadnap. Az időjárás előre jelzést bújva a hó és az eső között mintha adódót volna egy nap, ami talán alkalmas lehet egy hosszabb kinti tekerésre. Húsvét hétfőn, „nó eső és nó hó”. A hőfok 8fok. Jó lesz.
Kiírtam a fórumra és néhány tesóval beszéltem is a tekerésről, végül 3-an gyűltünk össze a megbeszélt találkahelyen. Gery, Erdei Tamás és jó magam.
Mindenki pontosan ért oda, így 9:06-kor már indulhattunk is útnak. A tervezett kör úgy 50km-es volt.
Budapest-Csömör-Kistarcsa-Kerepes-Gödöllő-isaszeg-Nagytarcsa-Budapest. Laza kellemes tempóban kezdtünk és ez a kerekezés végéig meg is maradt. Igaz, hogy én tervezetem a kört, de még életemben nem tekertem erre felé, így jól jött Gery GPS masinája, de még jobban Tamás hely ismerete. Így csak egy kis emelkedőt másztunk meg pluszban :)
Persze nem lehetett ideális ez a nap, ha már nincs csapadék, akkor legyen szél… Volt.
Isaszegig segített, de onnan fordultunk és a segítség, hátráltatássá alakult. Sebaj, erősek vagyunk! Főleg én, akinek ez volt az idei első értékelhető tekerése J Ez meg is látszott „táblahajráknál”. Gery volt ma az abszolút győztes. Annyi táblát haza sem lehet vinni, amennyit nyert!
Tamás „új kolléga”, érezhető, hogy aktívan sportol. Simán bírta tempót, sőt sokszor ő vezetett és fogta a szelet. Aztán vissza fele Nagytarcsáig zakatolt együtt kisvonatunk. Sajnos ott kellett hagynom a többieket, mert időben haza kellett érnem. Úgy igazából innentől éreztem a szelet. Fúj szembe emberesen.
A Szlovák úton hazafelé, tempózok úgy 30 körül, amikor is látom, hogy jön lefele a lejtős Budapesti úton egy fehér autó. És jön és jön és jön és kanyarodik. Én meg húzódom arrébb és húzódom arrébb és húzódom arrébb. Nézek be a szélvédőn az utas szemei kidülledve, két kezével az orrát-száját takarva nézni, hogy akkor most „Apa elüti a bringást?” Apa, meg csak kanyarodik, kanyarodik, kanyarodik. Mikor már a szembe jövő sáv 1/3-án is túl vagyok és elhaladtam az autó előtt, akkor hallottam a fékcsikorgást. ”Apa” nem igazán vette észre a kerékpárost. Sőt, ha rajta múlik, akkor ezt a beszámolót a balesetiről írom. Tiltás nélkül kikanyarodott elém. Az volt a szerencsém, hogy nem jött éppen szembe senki, jöttek csak távolabb. Nem győztem hálát adni Jézusnak a közbenjárásért, Istennek pedig az angyalokért, akik visszafogták a forgalmat.
Most is azt mondom, hogy az országúti tekerésnél nagyon kell figyelni mindenre. Terepen, ha elesel, az általában a saját hibád, de országúton…
Sebaj. Amikor elment mellettem intett, hogy bocsi. Én is visszaintettem, hogy semmi baj. Majd fojtattam küzdelmemet a széllel hazáig J
Egy kellemes tempójú, jó hangulatú tekerést hagyott ki az, aki nem jött el. A jó idő beálltával rendszeresítjük a szombati közös tekeréseket. Majd eldöntjük, hogy terep vagy aszfalt.
Tekert idő: 2:40óra
Átlag pulzus: 144Hr
Elégetett kalória: 1888Kcal
Távolság: 62,7km
Átlag sebesség: 23,5km/h
Átlag pedálfordulat: 83ford/perc
Szint különbség: 400m
Átlag hőmérséklet: 6°C