Gery san, remek ötletét vitte véghez, mikor megszervezte ezt a laza kis bringatúrát. Az indulópont Velence volt, ahova majdnem, hogy időben érkeztünk Doszev Gáborral. A rajt 10:40ig volt meghirdetve, hogy az esetleg vonattal érkezők is eltudjanak velünk indulni. A rajt csúszott egy kicsit, mivel a főszervezőnek technikai gondjai támadtak. Végül is 15-en gyűltünk össze bringások. Útvonalunk bringa- illetve mellékutakon vezetett. Rettenetesen jól esett tekerni a kellemes 28-30fokos őszi melegben. Kellemes tempót mentünk, közben beszélgettük erről-arról. Természetesen nem maradhattak el a "táblahajrák" :) Tádics Zolival mentem egyet, de alul maradtam :( Nagyon nem esett jól, mentünk kb 400-500m-t és rendesen égett a tüdőm utána. Nagyon rég éreztem már ilyet, több percbe telt, mire összeszedtem magam. Ezt az állapotot az antibiotikumnak tudom be. Nincs mese, idén ki kell venni a mandulámat, mert évente beszedek legalább két mandulagyulát. Jelenleg is két baci tanyázik a mandulámban, bár nem érzem, hogy bármi gond is lenne. Ők az új "barátaim" Safilococus és Streptococus. A hónap közepén kell visszamennem a dokihoz, remélem tud időpontot adni a műtétre. Minél előbb túl akarok lenni rajta :( Szóval, tekerés. Innen nyugiba mentünk a halász csárdáig. Mentünk volna, de valaki kitalálta, hogy legyen oda is egy hajrá... 4-en pályáztunk a címre, senki sem mert indulni, mert nem tudtuk, hogy mennyire van közel vagy messze. Így együtt tempóztunk a kanyargós úton. Ahol az egyik kanyar után egyszer csak előttünk is volt a csárda... Innen legfeljebb az asztalok közé tudtunk volna sprintelni, így ez a hajrá meghíjusult. Kárpótolt a étel íze. Sok finomság volt az étlapon, minél több fogást olvastam, annál jobban nem tudtam, hogy mit egyek. Végül is: Baconba tekert szűzérmék erdeigyümölcs mártással, pirított gombával-ra esett a választás, toltam mellé egy rizs/sültburg köretet és olyan nagyon jól laktam, hogy magamban szégyelltem magam :) Nem sok kedvem volt ismét bringára ülni, végül csak elindultuk. Megnéztük a pákozdi csata emlékművet, majd tova tekertünk Velencére, ahol az autó várta a haza vezető utat. Én annyira nem, mert jól éreztem magam egész nap. Ismételten csak azt mondom, hogy túra bringázni jó dolog!