Az elmúlt évekkel ellentétesen idén nem utaztunk le a verseny helyszínére előző nap, ezért vasárnap korán reggel indultunk. Azért szoktunk egy nappal előbb lemenni a versenyre, hogy be tudjuk gyakorolni az általában 4-6km-es pályát és a futam közben találkozzunk először a technikás pályaelemekkel. Számomra ez verseny típus a hegyikerékpározás igazi szinonimája. CC, XC, OX bár hogy is nevezzék, mind ugyanazt jelenti, kő kemény emelkedők és technikás lejtők egymásutánja. Nincs idő pihentetni sem az izmainkat, sem az összpontosító képességünket. Végig keményen nyomni kell a pedált…

Szóval nagyjából 8 után meg is érkeztünk Szlovákgyarmatra, a közvetlenül a határ mellé épült ki községbe, amely már évek óta helyet ad ennek a remek versenynek. A Hites csapatot 3-an képviseltünk, Vili, Zsolti és jó magam Jimmy. Zsóka a feleségem ismételten a frissítő szerepét vállalta, ami nagyon jól jött a rekkenő hőségben, ez úton is köszönjük neki!

A nevezések átvétele után átöltöztünk, majd mentünk egy kört a pályán Vili-vel, Zsolti kissé beragadt a nevezésnél, ezért nem vártuk meg, nekem bő egy órával korábban volt a rajtom, ezért szerettem volna minél hamarabb végezni a bejárással, hogy több időm legyen pihenni. Sok újat nem mutatott a pálya, egy kis technikás sziklakertet tettek bele a rendezők, mióta nem voltam itt. Az pedig 2009ben volt. Verseny előtt elmentünk imádkozni, ami nagyon jót tett a lelkemnek. Egy kis melegítés, majd jött a rajthoz szólítás. Hobbi kategóriában indultam, mivel nem volt elég időm edzeni ebben az évben. Érzelmek nélkül vártam a startot, nem tudtam, hogy jól vagy rosszul fogok menni.

De nem is ez volt a fontos, hanem, hogy a Hit.hu Cycling Team színeiben indulhattam és, hogy nem a magam dicsőségéért tekerek, hanem a Mindenhatóéért. Sípszó, Start. Megindulunk. Az első párszáz méteren kialakulnak az erőviszonyok. az előttem lévő két szlovák „droid” srác tempót vált, amit nem tudok tartani. Leakadok. Mikor elmegyek a Salgótarjáni kolléga mellet, bíztat, hogy menjek a 3. helyért, megyek. Nyomom ahogy bírom, de ennyi van bennem. a Szlovákok egyre csak távolodnak, majd eltűnnek. Hátra nézek, mögöttem nincs kategórián belüli ellenfél. Ettől függetlenül próbálok haladni. Helyenként besüt a nap és olyan meleg csap meg, mintha a pokol tüze lenne. Jön az utolsó emelkedő a Terminátor…

Találó a neve, mire feltekerek, már mindenhol szívom a levegőt. Szerencsétlen Elit-ek meg mehetnek fel itt 5-ször… Jön az utolsó lejtő, itt utolérek egy U17-s srácot. Kicsit feltart, de nem előzök csak ott ahol mindkettőnknek biztonságos. Át tekerek a cél vonalon, vége a versenyemnek, mind az egy körnek Laughing Mit mondjak, max teljesítményen elég is volt ennyi. Nem nekem való ez, öreg vagyok már ide Smile Nem esett jól, beérkezésem után alig bírtam beszélni, rég éreztem már ilyet. Mindenem nem fáj, a tüdőm ég. Leülök a Bringabanda sátorában. Pihegek, iszok. Ahogy múlik a fáradtság , úgy javul a közérzetem és egyre jobban bánom, hogy csak egy kört mentem, mennék még. De majd csak a következő Kupa futamon…